Lelkiélet
Varga Gábor - Plébános-» Nem csak papoknak...-» Egy hét Taizében-» Élet a kápolnában-» Lelkigyakorlat - 2005.
Egy hét Taizében 2005 Húsvétján
Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen annyi minden történt ott velünk. A Mustármag Iskolából heten keltünk útra, hogy nyíregyházi barátainkkal együtt a nagyhetet ebben a kicsiny burgundiai faluban töltsük, ahol egész évben a világ minden részéről érkezett fiatalok ezrei találkoznak egymással, hogy a közös imádságok és az egymással folytatott beszélgetések által keressék, ők hogyan lehetnek környezetükben a béke és kiengesztelődés eszközei.
Virágvasárnap előtti szombaton indultunk Budapestről, és mintegy 20 órányi utazás után érkeztünk meg Taizébe. Virágvasárnap, a 10 órás szentmise végére értünk oda. Az indonéz származású Francesco testvér fogadott minket, aki nagyon szereti a magyarokat, és nagy igyekezettel tanulja nyelvünket. Évente egyszer ellátogat Magyarországra, úgyhogy hamar meghívtuk, legközelebb jöjjön el hozzánk is az iskolánkba, amire ő nagy örömmel igent is mondott. A taizéi élet ritmusát a napi háromszori imádság adja, amelyen a fiatalok a Roger testvér által alapított szerzetesközösséggel együtt vesznek részt. A harangok hívó szavára mindenki összegyűlik a templomba, ahol sok-sok énekkel, szentírási szövegekkel imádkozunk, megtapasztalva, hogy a legkülönfélébb emberek között is lehetséges az egység. Aki idejön, keres valamit. Élete értelmét, célját, Istent, békét, nyugalmat, barátokat. A keresésben a fiatalok segítségére vannak a taizéi testvérek, akik délelőttönként bibliai bevezetőket tartanak, majd a különböző nemzetiségű kiscsoportok beszélgetéseit irányítják. Délután mindenki a csoportjával valamilyen munkát végez a közösség szolgálatára: takarítás, ételosztás, templomi szolgálat, stb.
Különösen nagy élményt jelentett számomra a nagycsütörtöki szentmise és a virrasztás utána, valamint Nagypénteken a kereszt körüli imádság. Nagyszombaton egy francia származású szerzetes kötelezte el magát örökfogadalommal a taizéi szerzetesközösség mellett. Nagy ajándék volt számunkra, hogy ezen ott lehettünk. A húsvét vasárnapi szentmise után szomorú szívvel, de mégis tele lelkesedéssel indultunk haza Magyarországra, hogy megkeressük, nekünk mi a feladatunk azon a helyen, ahol élünk, családunkban, iskolánkban, barátaink között. Reméljük, az erő és a kegyelem, amit ezen a héten Taizében kaptunk, még hosszú időre elegendő lesz.
Bakonyi Klaudia 11. oszt.
2006. március
KÉptÁr
