MUSTÁRMAG

Növekvő mustármag

Neveljünk együtt!-» A nagycsalád-» Egymást segítve-» Mások szolgálatában-» Ha a mag jó földbe hull
Sport és kultúra -» Jubileum

Iskolaszentelés

Nyár végén mindenki izgatottan – s talán kissé megilletődve – járta végig a megújult iskolát. Kívülről már egy ideje látszott a változás, hiszen nemcsak egy emelettel bővült az épület, hanem a homlokzat is megszépült. A belső változásokat viszont most szemlélhettük meg először. Meghosszabbodott lépcső. Tágas aula az új emeleten. Világos, új osztálytermek. Frissen festett falak. Szinte félve lépkedtünk, nehogy kárt tegyünk valamiben… A gyerekek is érezték, hogy nem egyszerűen a szokásos nyári tisztasági festés nyomait látják. Sokan közülük a nyári szünetük utolsó hetét teljesen arra áldozták, hogy segítsenek az iskolában. A konyhai és a portai dolgozók, a takarítók, a tanárok, a szülők és a diákok együtt vettek részt a munkában. Bútorokat emelgettek. Padokat tologattak. Szögeltek. Takarítottak. Mindenki talált magának munkát, ha akart, és így szép lassan minden a helyére került.
Már az is ünnep volt, hogy végre elkészültünk – még ha itt-ott maradt is tennivaló -, de a változás igazi megünneplése az iskolaszentelés volt. Ahogy az ember otthon is készül egy nagyobb vendégségre: süt-főz, takarít, rendet rak vagy kiválasztja a megfelelő zenét, így igyekeztünk mi is mindent jól előkészíteni. Földíszíteni az iskolát, gondoskodni a vendégek jóltartásáról, kis műsort összeállítani, és legfőképpen magunkban rendet tenni. A gondos készülődésnek pedig igazán bensőséges és jó hangulatú együttlét lett az eredménye!
Az ünnep kezdetén szentmise keretében Istennek adtunk hálát áldásaiért és atyai segítségéért. Szentbeszédében Kiss-Rigó László püspök atya is ezt az isteni áldást emelte ki. A misét Gábor atya mellett az iskoláért tevékenyen küzdő atyák koncelebrálták. Ezután átvonultunk az iskolaépületbe, és itt került sor az új termek megszentelésére. Az új aulában foglaltak helyet a vendégek - akik munkájukkal és támogatásukkal lehetővé tették az építkezést -, a meghívott szülők, diákok és természetesen az iskola minden dolgozója.
A szentelést a diákok ünnepi műsora követte. Sík Sándor és Dsida Jenő egy-egy verse mellett Seregély István egy rövid írása hangzott el, amely a szentek példáját állította elénk. Nagy sikere volt az alsós néptánc szakkörösök előadásának, a hegedűszólónak és a zongora-cselló kettősnek. Végül az ünneplő közönséggel együtt énekelték el az Áldjon meg minket szent Atyaúristen …  kezdetű éneket.
Ezt követően Novák Gyuláné igazgatónő köszönte meg a segítségét mindazoknak, akik az iskola megújulásához valamilyen módon hozzájárultak, és egy kis ajándékot adott át nekik, majd agapéra hívta az ünneplő sereget. A roskadozó tálak, a díszes ételköltemények és az illatozó finomságok alighanem mindenkinek a szívét megmelengették. A derűs arcok legalábbis ezt tükrözték… Márai Sándor írja Szindbád hazamegy című regényében, hogy amíg Szindbád evett, „a szívében is történt valami”.  Valahogy így történt itt is. A jó kedély vidám, kötetlen és melegszívű beszélgetéseket tett lehetővé.
A „vendégség” estefelé ért véget, ekkor a diákok segítettek elpakolni. Segítőkészségükkel néhányan igazi példát mutattak, hiszen egész délután mindig ott voltak, ahol valamit tenni kellett. Talán ez a növekvő mustármag?

2005. november