MUSTÁRMAG

Növekvő mustármag

Neveljünk együtt!-» A nagycsalád-» Egymást segítve-» Mások szolgálatában-» Ha a mag jó földbe hull
Sport és kultúra -» Jubileum

Ha a mag jó földbe hull
Beszélgetés Kozma Melindával

(Kozma Melinda szintén 2003-ban érettségizett a Mustármagban)

Három éve érettségiztél, de a keresztény iskolától nem szakadtál el. Hol tanulsz most, mi történt veled a három év alatt?

Igen, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola harmadéves hallgatója vagyok hittanár-nevelő-lelkipásztori munkatárs szakon. Érettségi után még nem volt bennem teljesen kiforrva, hogy mit szeretnék a jövőben csinálni, de mostanra már tisztult a jövőkép. A hittan tanárság mellett még szeretnék tovább tanulni pszichológiát.

A plébániához és Gábor atyához ma is kötődsz. Hogyan?

Gábor atya kezdetektől fogva tudta hogy milyen iskolába jelentkeztem, és megkért, hogy az alsó tagozatosoknak tartsam én a hittant a plébánián. A bizalmáért a mai napig is nagy köszönettel tartozom neki.

Elmélyítette-e hitedet az iskolai keresztény nevelés?

Igen, amellett, hogy elmélyítette, még egy olyan keresztény értékrendet is adott, melyre a mai világban nagyon nagy szükség van, és ezt próbálom én is tovább adni.

Szerinted fölkészít-e az iskola a teljes életre?

Úgy gondolom, hogy egy fiatal nagyon sok változáson megy keresztül még az érettségi után is, változik személyisége, nézetei, értékrendje, de ha a mag jó földbe hullott benne, akkor valószínű, hogy megfelelő alap lehet számára az iskolai nevelés, és akkor százszoros termést is hozhat.

Tudom, hogy tartod a kapcsolatot a régi osztálytársakkal. Kikkel találkozol gyakrabban, és milyen alkalmakkor?

Igen, a péntekenkénti ifjúsági hittanon szoktunk találkozni, Juhász Katával,

Antalicz Danival és Takács Istvánnal. Ez egy olyan alkalom, ahol a hit kérdésein túl egymással is tudunk beszélgetni, meg tudjuk beszélni egymással az egyetemisták nehézségeit is…

Osztálytárshoz köt a bérmaszülőség is. Beszélnél erről bővebben?

Érettségi után hirtelen mindannyian nagyon elfoglalttá váltunk, de a péntek esti hittanok összetartottak bennünket, és egy év után Antalicz Dani úgy gondolta, hogy ő is szeretne bérmálkozni, és engem kért meg, hogy legyek a bérmaanyja, én lelkesen elvállaltam, mert mindig is jóban voltunk. Nagyon örülök neki, hogy ez a szál összeköt minket, és hálát adok érte az Úrnak.

Saját leendő gyermekeidet adnád-e keresztény iskolába? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?

Mindenképpen keresztény nevelésben szeretném részesíteni a gyermekeimet, és azt is nagyon fontosnak tartom, hogy ez a nevelési folyamat már óvodás korukban elkezdődjön.

Egy keresztény intézményben, ahol a tanárok is krisztusi értékrendet képviselnek, nagyon jó kezekben lenne a gyermekem, ezt azért találom jelentősnek, mert nem szeretném, ha az otthon látott dolgok és az iskolai történések között nagy szakadék tátongana, ezeknek fedniük kell egymást, és akkor tud a gyermek fejlődni hitben, szeretetben és tudásban.  Az óvoda és az iskola mellett szeretném, ha a gyermekem bekapcsolódna a plébániai közösségbe is.

A keresztény nevelésbe és pedagógiába magad is belekóstoltál. Mit csinálsz, és milyenek a tapasztalataid?

Igen, belekóstoltam, már három éve tanítok plébánián, és egy ideje egy önkormányzati iskolában. A gyerekek nagyon aranyosak, bár bevallom, voltak és biztosan lesznek is nehéz pillanatok, de ezekért sok minden kárpótol. Nagyon szép, ám nem könnyű feladat, de úgy gondolom Isten segítségével semmi sem lehetetlen.

Észreveszed-e magadon, hogy használod azokat a módszereket, amelyeket az iskolában diákként lestél el?

Talán módszereket nem tudnék említeni, ehhez azt hiszem még egy jó pár év tapasztalatra szükségem lenne, hogy össze tudjam vetni, de azt határozottan mondhatom, hogy van néhány tanár, akiknek a  személyisége nagy hatással volt rám a Mustármag Iskolában eltöltött 12 év alatt.

Sok örömet kívánok, és köszönöm.