MUSTÁRMAG

Növekvő mustármag

Neveljünk együtt!-» A nagycsalád-» Egymást segítve-» Mások szolgálatában-» Ha a mag jó földbe hull
Sport és kultúra -» Jubileum

Neveljünk együtt a hitben boldog életre!
Beszélgetés Turcsány Péterrel

Turcsány Péter: Kölcsey-díjas költő, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, kiadóvezető, a PoLíSz főszerkesztője, három gyermeke jár az iskolánkba

Ön hova járt iskolába?  

Általános iskolám Budapesten, a Váli utcában volt. Első osztályfőnököm Kosztolányiné Guszti néni volt, máig össze-összejárunk! Akkor ő javítgatta az én irkáimat, most már én simítgatom az ő visszaemlékezéseit, amelyeket, ha tehetem, közlöm is irodalmi lapunkban, a PoLíSz-ban.

Emlékszik-e olyan tanáregyéniségre, aki meghatározó volt az Ön számára? Ha igen, mivel hatott Önre és társaira? Ha nem, mit hiányoltak tanáraikból?

Többen voltak rám nagy, életre szóló hatással. Elsőül említem Pencz József tanár urat, aki 6-dikos koromtól 8-dikos koromig volt osztályfőnököm. Különös, csoportos feleltetéseket kedvelt, ez állandó készenlétre, jó értelemben vett rivalizálásra ösztönzött minket, ha az előttünk lévő nem tudott valamit, akkor jó felelettel helyet cserélhettünk a „ranglétrán”, aztán óra végén, vagy olykor hét végén meghúzta a vonalakat, ki hányast kap. Ő szoktatott minket már korán a teszt-szerű dolgozatírásra, de éppígy az önként vállalt külön munka örömére, félévenként egy-egy önálló cikket írhattunk színházról, vagy riportot tudós emberekkel, így ismerhettem meg hetedikes koromban Ady Endre barátját és „minden titkainak” tudóját, Földessy Gyulát is. Hely hiányában még megemlékeznék gimnáziumi osztályfőnökömről, az Erdélyből Pestre került matematika-fizika tanárról: Bíró Istvánról. Ő a reálismereteket tette lassan-lassan megemészthetővé számomra, és persze korán barátságával is megajándékozott. Megemlíthetem, hogy korán „barátaim lettek” a felnőttek közül az 56-os Nagy Imre-kormány tervezett nevelésügyi minisztere, Ravasz János és felesége, Ravasz Jánosné Etu néni, gimnáziumi tanárnő, az 1956. december 4-i asszonytüntetés egyik fő szervezője.

Milyen volt az iskola szellemisége?

Egy-egy párttag és KISZ-vezető tanár mindig akadt, de mégis a keresztény középosztály szelleme és tartása hatott legjobban ránk, nem is tudnám megmondani, hogy miként, de pl. a 45 utáni történelmet NEM TANÍTOTTA az osztályfőnökünk nyolcadikban, azt mégis tudtuk, hogy a Körtéren 1956-ban fiatalok harcoltak az oroszok ellen, s erre büszkék is voltunk. Persze nem igen beszélhettünk nyíltan erről.

Megmaradt-e kapcsolata osztálytársaival vagy iskolatársaival?

Néhány barátom most is a munkatársam, egyik a fiam keresztapja, másikkal össze-összejárunk.

Miért választott egyházi iskolát gyermekei számára?

Segít nekünk, szülőknek a vallásos nevelésben, s egyáltalában az emberségre, humánumra tanításban. Nem csalódtunk. Óvodától mostanáig érezzük, hogy a tanítók, tanárok lélekben is növelik, gazdagabbá teszik gyermekeinket.

Milyen tapasztalatokat szerzett az iskoláról, a keresztény nevelésről?

Nyíltszívű, őszinte légkört teremtenek a tanárok. Nemcsak szóban, de miliőben, tettekben is kereszténységet sugalmaznak tanárok, szülők, gyerekek. Külön öröm, hogy a katolikus fenntartású iskola gondoskodik a református közösség hittan oktatásáról, egyáltalában egy egységes keresztényi magatartás izzik át a hétköznapokban is, a portától az igazgatói irodáig, a tantermekig.

Ön szerint a mai iskola föl tudja-e készíteni a gyerekeket a teljes életre?

Megközelítheti! Higgyék el, olykor az ünnepélyre készülődés, a játékos bulizás nagyobb nevelő hatású, mint a tételes erkölcsre nevelés vagy a politechnikai oktatás.

Mi a véleménye, elmélyíti-e a keresztény iskola a gyerekek hitben való hűségét?

Leginkább a nevelői, tanári, szülői példaadás mélyítheti el. Bár nagy jelentőségűnek tartom a szabad kérdezés, a szabad vita lehetőségét is, ahol egyenlő félként beszélhet diák és tanár az Ótestamantumról vagy a Szent Korona tanáról vagy Francescóról (Szent Ferencről), amikor a szülők elé dobja a tőlük megvásárolt drága ruhát, és meztelenül vág neki hitben boldog életének!

Köszönjük szépen.