MUSTÁRMAG

Iskolai élet

 -»  Évnyitó -»  Őszi lelkigyakorlat -»  Gólyabál -»  Októberi emlékezés -»  Szalagavató -» 
Karácsonyi műsor -»  Farsang -»  Mustármag nap -»  Szerenád, ballagás -»  Bankett, évzáró

Szerenád

A ballagás előtti napokban a végzősök a régi szép hagyományt követve – előzetes egyeztetés után – fölkeresik tanáraikat otthonukban. Az ablakuk alatt elénekelnek néhány dalt, amit rendszerint a társasházak vagy lakótelepek egész közönsége szívesen hallgat, azután betérnek a lakásba, ahol általában finom falatokkal kínálják őket. Ha valamelyik tanár nem tudja fogadni a diákokat, a plébánián Gábor atyával közösen mégis megteheti. A szerenádot a gyerekek általában „nagyon jó bulinak” tartják.

Ballagás

Ez mindig nagyon szép, de egy kicsit szívszorító nap. Az iskolát fölvirágozzák az osztályok, megszépítik a termeket, és a tizenegyedikesek készítik elő az ünnepséget. Ők szervezik ezt a napot, ők gondoskodnak a tarisznyáról, a 12. osztály terméről, a táblára kerülő idézetről, és ők búcsúztatják a felsőbb évfolyamot. A tizenkettedikesek végigballagnak a földíszített folyosókon, még egyszer végiglátogatják a termeket, a tanári szobát, elvonulnak az osztályok sorfala előtt kezükben a sok virággal, és átballagnak a templomba, ahol a szülőkkel és tanáraikkal együtt részt vesznek a hálaadó ünnepi szentmisén, és néhány fohászt is mondanak a közelgő érettségi sikeréért.

Ballagási búcsúztató 2004:

Kedves tizenkettedikesek!

Azt gondoltam, valamirevaló ballagási búcsúztató nem kezdődhet másképp, mint az évről évre hallható gondolatokkal: „Ha most átlépitek az iskola küszöbét, vár Benneteket a nagybetűs Élet. Erre igyekeztek titeket fölkészíteni tanáraitok a négy év során.” Aztán eltűnődtem. Vajon nem tapasztaltátok-e meg az életet már itt, az iskolában! Nem volt-e elég életszerű ez a négy – némelyikőtöknek talán tizenkét – év? Nem voltatok-e elég különbözőek ahhoz, hogy lássátok hányféle ember él a világban? Hiszen ott találjuk közöttetek a szőkét és a barnát, a kicsit és a nagyot, a színészt és a költőt, a rajzmestert és a professzort, a csélcsapot és a hűségest, a sportolót, a nagy játékost, az indulatost, a halkszavút, az örökmozgót, és még sorolhatnám azokat a tulajdonságokat, amelyek félreismerhetetlen egyéniségekké tesznek titeket. Megérthettétek Kosztolányi szavait: „ilyen az ember, egyedüli példány”. Kiismertétek egymás erényeit és gyengéit, és megtanultátok tisztelni ezeket. A hitelesség kedvéért tegyük hozzá, a gyengeségeket azért persze nem restelltétek egymás orra alá dörgölni…
Most már annak jön el az ideje, hogy ezek lassan feledésbe merüljenek, és a közösen eltöltött idő örömeit őrizzétek meg. Hiszen ezekben sem szenvedtetek hiányt! Gondoljatok csak a kirándulásokra, amelyek olykor igen nehezen szerveződtek, mégis derűs napokká változtak. Milyen élmény például tűző napon megmászni a Nagy-Hideg-hegyet! Vagy eltévedni, és a késő esti sötétben visszatalálni a táborhelyre! Milyen öröm Pécs nem létező strandjait keresgélni!  De akadt más is! A méta. A közös étkezések. A spílhózni. A velszi bárdolatlanok. És közben észrevétlenül épült a közösség, amely ellen olykor hevesen tiltakoztatok.
Itt, az osztályban már kénytelenek voltatok megtanulni, hogyan vívjátok ki a személyiségetek függetlenségét a közösségen belül. Emlékeztek, Petőfi melyik versét szerettétek legjobban? „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem.” Szép lassan viszont arra is rájöhettetek – és erre Ági néni is erőteljesen igyekezett rávezetni -, hogy igazán szabad, független személyiségek csak a közösség részeként lehettek. Mint József Attila versében – nem, nem a kedvencetekben, a Tudod, hogy nincs bocsánatban, hanem a Nem én kiáltok-ban – olvassuk: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat. / Légy egy fűszálon a pici él / S nagyobb leszel a világ tengelyénél”. Ez vezéreljen, ha innen útnak indultok! Akkor majd valódi szabad emberként találjátok meg a helyeteket az Egészben. Valódi szabad emberként szolgáljátok azt a kisebb vagy nagyobb közösséget, azt a „fűszálat”, amelynek részei, „élei” lesztek.
Persze biztos nem könnyű így haladni az úton. Annak a bizonyos nagybetűs életnek azon a bizonyos rögös útján. De hiszen ott is rég elindultatok már! A kis sikerek mellett régóta tapasztalhattátok azt is, mit jelent a kudarc! A tengóval hasznosan töltött szünetek és délutánok, egy-egy jó óra vagy jó jegy öröme mellett átérezhettétek már az idegtépő szorongást is! „Nem egyszer sem százszor, / Ki mindeneket tud: az tudja csak hányszor!” A felelések előtt és után.  A dolgozatok idején. Vagy most, az érettségi előtt.
Néhány nap múlva, ha majd nem látunk titeket a tengó- és a kosárpályán, drukkolunk nektek. És közben kezdjük átérezni a szorongásotokat, hiszen jövőre mi sem kerülhetjük el sorsunk, hiába is igyekszünk… Most viszont még csak baktatunk az útkereszteződés felé, amelyben ti már ott álltok, és az útjelző táblákat bogarászva a helyes irányt keresitek. A „hármas útnál” Csongorhoz hasonlóan tétován szemlélitek, melyik a középső, amelyik „célra jut”.  Kívánjuk nektek, hogy erős hittel és a Gondviselésbe vetett bizalommal rátalálhassatok, és egy családi, baráti, munkahelyi, nemzeti és keresztény közösségen belül érett, szabad és független személyiségként lelhessétek meg a saját Tündérhonotokat. Hozzásegíthet ehhez titeket, ha nem feledkeztek meg arról, mennyit tettek értetek aggódó szüleitek, ha megőrzitek magatokban a tanáraitok egyéniségét és a tőlük tanultakat, és nem utolsó sorban, ha megszívlelitek a termetek falán olvasható zsoltárrészletet: „Lábam egyenes úton jár, / s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben”.

Csányi Nikolett 11. oszt.

2004. május

A ballagásról

2005. május 7. - a ballagás napja. Mi - a díszítő osztály - negyed nyolckor gyülekeztünk. Én éjfélig krepp-papír virágokat ragasztgattam, és ennek köszönhetően reggel elaludtam. Kb. 8-ra értem be, de így is én voltam az első azok közül, akik a 12.-esek osztályát díszítették. Fél óra múlva szerencsére befutottak a többiek, és azonnal el is kezdtünk díszíteni. Épphogy sikerült időre befejeznünk.
Átmentünk a saját termünkbe, ahol még segítettünk a maradék virágok feltűzésében illetve eltakarításában, majd vártuk hogy elkezdődjön a ballagás.
A végzősök a gimnáziumi szárnnyal kezdve énekelve végigjárták az épületet, bementek minden terembe, majd a szülőkkel és iskolatársakkal kísérve átvonultak a templomba. Ott egy hálaadó szentmisén vehettünk részt. Ezután Novák Gyuláné igazgatónő beszédét hallgathattuk meg. A végzősök nevében Csányi Niki búcsúzott, tőlünk pedig Horváth Zsolt mondott búcsúztató beszédet, amit az osztály Héjas Anita tanárnő segítségével együttesen írt meg. Végül Kovács Anikó verse zárta a ballagást.
Ebben az évben is színvonalas, rendezett ünnepségen vehettünk részt.

Nyári Emese 11. oszt.

2005. május