MUSTÁRMAG

Iskolai élet

 -»  Évnyitó -»  Őszi lelkigyakorlat -»  Gólyabál -»  Októberi emlékezés -»  Szalagavató -» 
Karácsonyi műsor -»  Farsang -»  Mustármag nap -»  Szerenád, ballagás -»  Bankett, évzáró

Októberi emlékezés

Az aradi vértanúk kivégzésének napjához kapcsolódóan, október első hetében megkérdeztük a diákokat, mit jelent számukra a szabadság. Egy-egy magyarórán megkértük őket, gondolják végig és írják le, szerintük mit jelent ez a fogalom, érvényre jut-e a mai világban, ha igen, milyen területeken, vagy ha nem, miért nem. Bár természetesen akadtak mókás kedvű fiatalok, akik egy-egy rövid, szellemes mondattal intézték el a kérdést, a többség megfontolt választ adott. Írásaik világosan tükrözték, milyen sok vonatkozásban függünk a szabadságtól, és mennyire el tudunk feledkezni erről.
Bár szüleiktől és nagyszüleiktől mindnyájan hallottak arról, milyen volt úgy élni, hogy az ember nem mondhatta ki büntetlenül azt, amit gondolt, vagy szorongva figyelte, mikor áll meg a ház előtt a fekete autó, ők maguk már mégis olyan világba nőttek bele, hogy természetesnek tekintik és igazából nem is féltik a szabadságukat. Most, hogy elgondolkodtak a jelentőségén, nyilvánvalóan mégis értékelniük is kellett, mit veszítenének, ha nem lenne.
A gimnazisták elsősorban a személyes szabadság fontosságát emelték ki. Utaltak a fizikai és a lelki függetlenség kettősségére, és arra, hogy ez utóbbi az emberi életnek ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme, mint a víz vagy a levegő. Sokan hangsúlyozták, mennyire fontos a szólás szabadsága, amely a nemzet számára is elengedhetetlen. Külön kiemelték, mit jelent a keresztény ember számára a szabadság és a szabad akarat. Egy véleményből idézünk: „Szerintem mégis az a legnagyobb szabadság, ha minden úgy működne, ahogy Isten akarja.”
A kisebb korosztályok a család és a haza szempontjából értékelték a fogalmat. Egyikük így fogalmazott: „Nagyapáink és dédapáink egy szabad Magyarországért harcoltak, és ezt idővel el is érték.” Mások kiemelték, milyen fontos, hogy együtt lehessenek a családjukkal, vagy hogy béke és igazságosság legyen körülöttük. Olyan válaszadó is akadt, aki szerint a szabadság nem más, mint bátorság. Az szabad ember, aki ki meri mondani a véleményét, meri vállalni önmagát, a családját és a magyarságát, és el tudja fogadni a sorsát.
A válaszok olyan érdekesek voltak, hogy az október 23-i megemlékezés rájuk épült. Sokféleségük megkívánta, hogy a megszokottnál többen szerepeljenek a szokott helyszínen, a templomban, ezért négy különböző évfolyam tanulói vettek részt a műsorban. Nemcsak ezekből az írásokból olvastak föl részleteket, hanem Babits Mihály, Illyés Gyula, Kányádi Sándor és Rónay György egy-egy versét is elmondták. A versmondók: Fucskó Máté (6. o.), Paczolay Gábor (6. o.), Kátai Anna (8. o.), Kertész Gergő (9. o.), Aranyosmaróti-Rónay Tamás (9.o.), Csányi Nikolett (12. o.), Dombai Eszter (12. o.), Földi Ágnes (12. o.), Görgényi Katalin (12. o.) és Vizy Borbála (12. o. ). A szereplők közös éneklését Földi Ágnes furulyajátéka egészítette ki. A megemlékezés végén mindannyiunk szabadságáért énekeltük el közösen a Himnuszt.

Részletek a diákok válaszaiból:

Úgy gondolom, a szabadság ugyanúgy lételemünk, mint a víz vagy a levegő. Hiánya akár még az élet elvesztéséhez is vezethet, de mindenképpen torzítja életünk. A személyes szabadságom azt jelenti, hogy gondolataimnak és érzéseimnek egyedüli ura vagyok. A nemzet szempontjából pedig azt jelenti, hogy bármiféle következmény nélkül kimondhatom, hogy magyar vagyok.

Nem bírnám elviselni, ha nem mehetnék ki az utcára, csak akkor, ha valaki megengedi, nem találkozhatnék a barátaimmal, csak bizonyos napokon vagy órákban, ha nem vásárolhatnék, nem szólalhatnék meg nyilvánosan… Most szabad vagyok. De mi lenne, ha nem lennék az? Belehalnék! De tényleg! Csak egy a baj a szabadsággal: mindig akkor értékeljük, ha nincs… Van viszont egy szabadság, amit senki nem korlátozhat száraz törvényekkel, és ez nem más, mint a lelkem szabadsága. Testemmel történhet akármi, a lelkem viszont senki nem veheti el.

Ha ezt a szót hallom, mindig a végtelen jut eszembe. A hatalmas, határtalan óceán, a végtelen kék ég, az erdők, a mezők véget nem érő sora. Látszólag minden szabad, az ég madarait nem korlátozza semmi, de ez nem igaz. A természet rendje szab meg mindent, és ezt az erőt a növények és az állatok érzik, és engedelmeskednek neki. Így élnek szabadon. Az ember élete is hasonló. Látszólag mindent megtehet, de ha élni akar, igazodnia kell bizonyos törvényekhez. Ezek nemcsak írott szabályok lehetnek, hanem íratlanok is, ilyen a természet vagy a lelkiismeret törvénye. Ha megtartod ezeket, saját életed is élhetővé és boldoggá teheted, és másoknak is szerezhetsz szép pillanatokat és örök élményeket.

A szabadság az ember legnagyobb ajándéka, amelynek lelki, szellemi és fizikai szintje is van. A lelki az, hogy abban hiszek, és lélekben azt követem, amit én helyesnek tartok. Szellemi szabadságon a gondolatok szabadságát értem. E kettőt senki nem veheti el, és nem is befolyásolhatja.  A fizikai szabadság? Szerintem ezt nem kell magyarázni. Ezt korlátozhatják és elvehetik, mégsem befolyásolják vele a másik két szintet. Én szabad ember vagyok saját akarattal és hittel. Mindent elvehetnek. Az értékeid… a vágyaid… az életed… de ez a kettő – ha elég erős vagy – megmarad neked örökre. Ezek a te igazi kincseid. Ne hagyd elveszni őket! Küzdj értük mindenáron!

A társadalomban nem korlátlan a szabadság, de ha mindenki megtehetne mindent, káosz lenne. A rend alapvető feltétele a törvény. Ez viszont nem egyenlő az elnyomással. A törvény szükséges ahhoz, hogy egy országban szabadság legyen. A szabad ember pedig megtehet mindent, amit akar, de nem következmény nélkül. Egyik véglet sem jó. Ha bárki bármit megtehet következmény nélkül, az háborúkhoz vezetne. Ha viszont elnyomják az embert, előbb-utóbb föllázad.

A szabadság szerintem bátorságot jelent. Nem kell lehajtott fejjel, behúzott nyakkal végigmennem az utcán. Nem kell megalkuvónak lennem, ha féltem a családom életét vagy a sajátom. És ki merek állni a szabadságért, ha kell. Bátran. Nem feltétlenül félelem nélkül, de mindenképpen hittel. Azt hiszem, ha elfogadom azt a sorsot, ami adatott nekem, akkor tényleg szabad vagyok.