Hagyományaink
Az iskola címere
A címer szó a Magyar értelmező kéziszótár szerint valamely közösség megkülönböztetésére használatos, pajzs alakú, alakos, színes jelvény. A mi címerünk, amelyet Szabó Bertalanné Joli néni lánya, Szabó Judit tervezett, aki maga is itt tanított az iskolában, a Mustármag nevet emeli ki megkülönböztetésül az M betűvel, és a keresztény szemléletet, amelyet a kereszt szimbólum jelenít meg. Legyünk rá büszkék!
Az iskola zászlaja
Az összetartozás másik jelképe a zászló. Kosztolányi szavaival: „Csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, /hanem zászló.” Nem időrendi eseményekhez kötődik, hiszen mindig jelen van. Ünnepségeken, megemlékezéseken is. Ballagáskor a végzősök mindig egy szalagot kötnek fel rá, és ő „hirdet valamit rajongva”.
A mustármagos sál és nyakkendő
A lányok „mustármagos” sálja és a fiúk „mustármagos” nyakkendője az ünneplő ruha része. Ez a sötétkék alapszínű, fehér hímzett M betűvel díszített elegáns kiegészítő az iskolához tartozás érzését erősítő hagyományunk.
A mustármagos imádság
Az első óra elején mindig saját imádságunkkal kezdjük a napot, amely így szól: „Szentlélek, tölts el minket, mustármagos diákokat, hogy a gyermek Jézushoz hasonlóan ma is növekedjünk bölcsességben, kedvességben Isten és az emberek előtt. Tanárainknak pedig adj türelmet hozzánk. Ámen.
Az utolsó óra végén is Istenhez fordulunk ezekkel a szavakkal: „Hálát adunk Istennek a Mustármag iskolában eltöltött órákért. Engesztelődjünk ki szívből egymással, és vigyünk haza békességet. Ámen.
Iskolaújság
Ez is hagyomány, bár a megjelenése nem rendszeres. Lelkesedéstől és anyagi lehetőségektől is függ. A régebbi számok Mustra néven jelentek meg, 2005-ben pedig napvilágot látott a Mustármag Magazin. Programokról tudósított, diákmunkákat – rajzokat, verseket – tett közzé, és elmaradhatatlan része volt a humor, az „aranyköpések” közlése.
KÉptÁr
